OZEMPIC 1 mg

Glukagon szekréció csökkentése

A szemaglutid jelentősen befolyásolja a hasnyálmirigy alfa-sejtjeinek működését, ahol gátolja a glukagon termelődését és felszabadulását. A glukagon hormon alapvetően a vércukorszint emelkedéséért felelős, mivel serkenti a májban tárolt glikogén glükózzá történő átalakítását és annak véráramba jutását. Az Ozempic-ban található szemaglutid a GLP-1 receptorokhoz kötődve olyan jelátviteli folyamatokat indít el, amelyek csökkentik az alfa-sejtek glukagon termelését. Ez a hatás különösen fontos diabéteszben, mivel a betegségben gyakran tapasztalható a túlzott glukagon termelés, ami hozzájárul a magas vércukorszinthez. A glukagon szekréció megfelelő szabályozása révén javul a szervezet glükóz-anyagcseréje és stabilabb vércukorszint érhető el.

Gyomorürülés lassítása

Az Ozempic egyik kulcsfontosságú hatása a gyomorürülés sebességének szabályozása. A szemaglutid közvetlenül hat a gyomor simaizomzatára és az azt beidegző idegvégződésekre, ami által jelentősen lelassítja a gyomortartalom vékonybélbe történő ürülését. Ez a folyamat több szempontból is előnyös: egyrészt csökkenti az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés mértékét, mivel a tápanyagok lassabban és egyenletesebben szívódnak fel a vékonybélből. Másrészt a lassabb gyomorürülés következtében hosszabb ideig tart a teltségérzet, ami hozzájárul az étvágy csökkenéséhez. A lelassult gyomorürülés miatt a betegek gyakran kisebb adagokat fogyasztanak és ritkábban éreznek éhséget, ami segíti a testsúlycsökkentést és a vércukorszint stabilizálását. A gyomorürülés lassítása révén csökken a posztprandiális (étkezés utáni) vércukor-ingadozás mértéke is.

Étvágycsökkentő hatás

A szemaglutid összetett módon befolyásolja az étvágy szabályozását, ami által jelentős testsúlycsökkenést eredményezhet. A hatóanyag egyrészt közvetlenül hat az agyban található étvágyközpontra, ahol a hipotalamuszban található GLP-1 receptorokhoz kötődve csökkenti az éhségérzetet és fokozza a jóllakottság érzetét. Emellett befolyásolja az agy jutalmazó rendszerét is, csökkentve különösen a magas kalóriatartalmú ételek iránti vágyat. Az étvágycsökkentő hatás kialakulásában szerepet játszik a már említett lassabb gyomorürülés is, valamint a bélhormonok termelődésének módosítása. A csökkent étvágy következtében a betegek természetes módon kevesebb kalóriát fogyasztanak, ami hozzájárul a testsúly csökkenéséhez. Az étvágycsökkentő hatás általában már a kezelés első heteiben jelentkezik és hosszú távon is fennmarad, ami segíti a tartós testsúlykontrollt. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az Ozempic-kel kezelt betegek átlagosan 5-10%-os testsúlycsökkenést érhetnek el a kezelés első évében.

Ozempic 1 mg adagolási és kiszerelési információk

Az előretöltött toll jellemzői:

Az Ozempic 1 mg-os előretöltött injekciós toll egy precíziós adagolóeszköz, amely 1.5 ml oldatot tartalmaz. A toll speciálisan kalibrált az 1 mg-os heti dózis pontos beadásához, és egy toll összesen 4 db 1 mg-os adagot tartalmaz, így egy hónapnyi kezelésre elegendő. A toll innovatív kialakítása több biztonsági funkciót tartalmaz: beépített adagszámláló mutatja a hátralévő dózisok számát, és a túladagolást megakadályozó mechanizmus is része az eszköznek. Az 1 mg-os Ozempic toll azonosítását a csomagoláson és a tollon található vöröses-barna színkódolás segíti.

Az injekció beadásának módja:

Az 1 mg Ozempic beadása subcutan (bőr alá történő) injekcióval történik, hetente egyszer. Az injekció beadásának javasolt helyei:

• A has területén, legalább 5 cm-re a köldöktől
• A comb elülső felszínén
• A felkar külső részén
• A szöveti reakciók megelőzése érdekében fontos az injekció helyének rendszeres változtatása ezeken a területeken belül. A heti egyszeri 1 mg-os adag beadását célszerű mindig ugyanabban az időpontban végezni, bár az étkezésektől függetlenül alkalmazható. Ha egy adag kimarad, azt 5 napon belül még be lehet adni, különben várni kell a következő tervezett időpontig.

Az 1 mg-os dózis elérésének folyamata:

A végső 1 mg-os dózis elérése fokozatos titrálással történik:

1. Első 4 hét: 0.25 mg hetente egyszer (kezdő dózis)
2. Következő 4 hét: 0.5 mg hetente egyszer (köztes dózis)
3. Ezt követően: 1 mg hetente egyszer (céldózis) Ez a gondosan megtervezett dózisnövelési séma kulcsfontosságú a gasztrointesztinális mellékhatások minimalizálásában. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a betegek többsége 8-12 hét alatt éri el az 1 mg-os fenntartó dózist, és ezt követően általában jól tolerálja a készítményt. A dózisemelés sebességét mindig egyénileg kell meghatározni, figyelembe véve a beteg reakcióit és toleranciáját. Az 1 mg-os dózis általában optimális egyensúlyt biztosít a glikémiás kontroll és a mellékhatások minimalizálása között.